Magad mögül

Magad mögül, ha
kilépsz a fényre,
érzed a suhanó
madár te vagy,
röpülsz az égre.
Érzed a növő
kis fűszálakat,
érzed a tücsök
a hangya szavát,
te vagy a hangya
terhed a báb
érzed az eső
ütve dobol,
esőcseppekben
sorakozol,
a jegenyét érzed
az almafát
köveknek súlyát,
a kő is Te vagy
s a veled szemben
lépdelő ember,
hogy belül súlyos
lelket cipel,
megérzed, hiszen
Ő is Te vagy.
S jól esik most,
egy szál virág, szó
mit adhatsz s te adsz
és máris könnyebb
az útja s utad.