Meghívó 2010.12.03-2011.01.13 kiállítás megnyitójára

MEGHÍVÓ

Lászki Erzsébet kiállítására

---------------------------------------------------------------------------

A MEGNYITÓ UTÁN BEMUTATJUK

LÁSZKI ERZSÉBET verseit

A nappal Jársz-kelsz a tűzforró Nappal a hátadon. Ha éget, ha fáj is Csak viszed, válladon. Lehetsz te mesehős A legkisebb király. Indulsz és utadon Nem tudod mi vár. De mikor az öröm Tebelőled árad, Úgy viszed a Napot Mintha koronádat.

Közreműködnek:

SEMES-BOGYA ESZTER

Faszobrász-dalénekes

BALÁZS SÁNDOR

Költő

LÁSZLÓ ELEMÉR

Festőművész

LÁSZKI ERZSÉBET

---------------------------------------------------------------------------

SZERETETTEL VÁRJUK ÖNT ÉS BARÁTAIT

BUDAPEST, VII. ker. Király u. és Rózsa u. sarkán lévő
NYUGDÍJAS KLUBBA
2010 december 3-án 14⁰⁰-ra

LÁSZKI ERZSÉBET

festményeinek tárlatára.

MEGNYITJA:

UDVARHELYI ANDRÁS

Közíró

Látogatható:

 Minden hétköznap 2011. január 3-ig

de. 8⁰⁰-11⁰⁰

du. 13⁰⁰-15⁰⁰

Szombat, vasárnap ZÁRVA

Megközelíthető a 70-es, 80-as trolival.

---------------------------------------------------------------------------

Költemény

Költemény

Költemény

minden napod,

ha őszinte, ha igaz.

Ha gondolataid

édes gyermeke

a szó, a tett.

Ha fák csúcsára

kismadárként

röppen a szíved,

mert a boldogsághoz

elég neked

maréknyi napfény

és napmeleg.

Költemény

minden napod,

ha ölébe fogad a csend,

ha sorra kitárod

ablakaidat

kint és bent.

Ha lelked mélyén

megleled

az ősi szálakat,

mely más, meg más

én-hez vezet,

s rájössz,

hogy mind te vagy.

Költemény

minden napod,

ha másokban

meglátod

önmagad.

S ha meghallod

mint zeng

a végtelen orgonája

tested templomában,

ha meglátod

a fényt, ahogy

isteni éned

felragyog!

Költemény

minden

napod!

Születésnapodra

Születésnapodra

Örökségünk tőled,
tiszta szíved, szavad
s ingednél fehérebb
lelked maradt.

Fényesen suhogó,
keringő ruhák fölött,
a Mamával szállsz már
a kerek ég törött
cserepű padlására.

Tudtad jól, ,,ami van,
széthull darabokra"
s ,,csak ami lesz",
az a virág.

Nézd ,,sebed a világ"
tovább is ,,ég, hévül".
Földünk fortyog.
És az ember sorsa?

De élsz velünk tovább,
,,pontosan, szépen",
itt benn és olykor még
napi tetteinkbe oltva.